Szuper. Végre itt van Uri Geller közöttünk. Kár, hogy már nem tudok jelentkezni a műsorába. Pedig a vitalitásmérőm akár világszabadalom is lehetne. Egyszerű, olcsó és úgy méri a vitalitást, hogy ihaj!

Igen, igen. A parajelenségek is jelenségek. Miért ne foglalkoznék velük én is a Szertárban. Úgyis annyira népszerűek a mindenféle ezoterikus, metafizikai meg paracuccok. Hát most megmutatom, hogy lehet megmérni a vitalitásunkat!

A suliban azt tanították, hogy a gravitáció valami olyan dolog, amitől minden zuhanna a Föld felé. Elmondták, hogy mi mindent köszönhetünk a gravitációnak: Newtont meg az almafáját, a Naprendszert, a bolygómozgásokat, meg minden ilyesmit. Na de hogy mitől is működik, arról persze bölcsen hallgattak.

Meg ugye mondták azt is, hogy olyan nincs, hogy energiabefektetés nélkül valami (illetve valaminek a tömegközéppontja) a gravitáció ellenében mozogna. Hát kérem szépen, majd mi megadjuk azt a hiányzó energiát. Ez lesz a mi saját vitalitásenergiánk, az E_vitalitás, maga a csí.



Komolyra (tudományosabbra) fordítva a szót: az, hogy a fektetve megpörgetett főtt tojás feláll a csúcsára, látszólag egy paradoxon. Törték is rajta a tudósok a fejüket eleget. Öt éve, stílszerűen húsvétkor jelent meg a Nature-ben egy tanulmány a jelenség matematikailag igazolható magyarázatáról. (Szívesen belinkelném az egészet, de sajnos ingyen csak az absztraktja érhető el. Megtaláltam viszont egy rövidebb - és közérthetőbb - változatát angolul.)

Visszatérve a parajelenségekhez, itt egy kis olvasnivaló.

Persze a bűvészeket szeretem. Ők senkit nem vesznek hülyére. A közönség 6 év fölött tisztában van azzal, hogy amit lát, az trükk. Csak nem tud válaszolni arra, hogy "apa, ezt hogy csinálta a bácsi?".

Felhasznált irodalom: Moffat HK, Shimomura Y. (2002) Spinning eggs - a paradox resolved. Nature. 416:385-386

A következő adásban (2008. április 9.) vodkázunk egyet.