Épeszű ember nem tesz macskát a mikróba. Kandúrt pláne nem. Hogy miért is?

A mikrózás hozzátartozik a mindennapjainkhoz, mégis egy külön kis rejtett világ a mocsok konyha mélyén. A háztartási gépek szentjévé lehet, hogy nem is az óriási gyakorlati haszna (két perc alatt megvan benne a nyuszis kakaó, elfér rajta még a kis grillsütőm, stb) emeli, hanem a rengeteg, tiltásban megfogalmazódó, felsőbb parancsolat. Ne tegyél bele lábast! Ne tegyél bele égő gyertyát! Ne tegyél bele macskát! 

Macskát? Egy városi legenda szerint valaki azért nyert pert egy mikrógyártó céggel szemben, mert az a dobozon nem tüntette fel, hogy vizes macskát nem szabad a mikróban szárítani. De hogy miért nem, ahhoz itt egy kis Szertár-videó.

Hozzáteszem, a magyarázat nem százszázalékos. Aki pontos magyarázatot ad a jelenségre, nyer nálam egy mikrosütő-tisztítási lehetőséget.  

Apdét! Még jó, hogy vannak éber tekintetű és szellemileg harmatfriss blognézők, akik rögtön kiszúrják a hülyeségeimet. Nagyon helyes. Ez a cél. =) A videóban elhangzó magyarázat szép meg jó, csak mégsem nem úgy van az. Úgy is mondhatnám, nem eszik olyan forrón a mikrózott tojást. Egy jóképűbb magyarázat a hozzászólások közt olvasható. És mivel nem voltam elég egzakt a nyeremény meghatározásánál sem, mehetek hozzá mikrót pucolni. =(

Itt a nyár, a strandszezon. Hogy a homokban fekve se teljen unalmasan az élet, álljon itt egy rövid Szertár-kísérlet.

Még jó, hogy most, hogy ezt a bejegyzést írom, zuhog az eső. Mindenesetre két hete még javában nyárnak látszó évszak zajlott, akkorról van ez a kis videó is.

Mivel sok helyen rossz a hang(kártyád ;) ), röviden összefoglalom, mit kell tenned:

1. Tölts meg egy műanyag palackot nedves homokkal! Elég félig, de nálam csak olyan palack volt, amelyet pont alul nehéz normálisan összenyomni.
2. Hagyd leülepedni a homokot 10-15 percig! Ez idő alatt a homokszemcsék felvesznek egy ideális elrendezést. A homokszemcsék leülepednek, a víz pedig leginkább felül gyűlik össze. (Nekem nem volt időm ezt kivárni.)
3. Öntsd le a fölösleges vizet! Épp annyi víz maradjon a palackban, hogy kb. fél centis legyen a vízszint a homok fölött.
4. Nyomd össze a palackot! Az összenyomástól megbomlik a homokszemcsék ideális tömörödöttsége, és a keletkező "repedésekbe" leszivárog a víz a felszínről.
5. Fordítsd fejjel lefelé a palackot! Ha még mindig nyomva tartod az oldalát, akkor nem fog kifolyni egy csepp víz/homok/iszap/sár/trutyi sem. (Az, hogy nálam pár csepp kijött, az a 2. pontban leírt hiba miatt volt.) Miért? Anélkül, hogy részletesen belemennék mindenféle reológiai magyarázatba (a reológia azzal foglalkozik, hogy mi folyik és mi nem), a nyomás hatására a vizes homok kevésbé fog folyni. Mondjuk semennyire. (Érdeklődőbbeknek: ez a jelenség a dilatancia - nyomás hatására az anyagok részecskéi között megnő a súrlódás, és így az anyag viszkózusabb, kevésbé folyó lesz.)
6. Engedd el a palack oldalát! A homokszemcsék újra visszanyerik a nekik kedvező elrendezést. A víz pedig visszaindul a homok felszíne felé, ami most a palack aljánál van! Tehát a "homokoszlop" alja tömörödött lesz, a teteje meg folyósabb.

Na jó, ebben a leírásban azért vannak csúsztatások, de a jelenség sem olyan hú, de  nagyon egyszerű.

Ha megnéztétek az adást, ne felejtsetek el részt venni az első Szertár-szavazásban!

Vizes pólós lányok plakátolásától övezve a múlt szerdai bejegyzés hozzászólásai közt felmerült az igény a Maestro-csőre. De vajon a Szertár-nézők mennyire várják már?

Ugyan az eszközt én neveztem el hirtelen kreativitásból adódóan (értsd: nem jutott eszembe, hogy hogy hívják azt az izét) Maestro-csőnek még valamikor jó két évvel ezelőtt, most azonban úgy döntöttem, megteszem az első lépést, hogy meghonosítsam a nevet a hazai szakirodalomban.

Márpedig, ha be akarom juttatni a fejekbe ezt a nevet, átfogó hadműveletre van szükség. Az első stratégiai lépés egy rövid közvélemény-kutatás. Minél többen szavaztok, annál jobb.

A második lépés majd a július 30-i adás lesz, amikor RbLc őszintén beszél majd a Maestro-csőhöz fűződő szívszaggató emlékeiről. Maradjatok velünk.

Már régen kértétek, hogy legyen. Most itt van a kóla-mentos szökőkút. Ja, és mivel épp Szegeden voltam, ott csináltam meg.

A kóla-mentos szökőkút néhány éve bejárta az internetet a különböző videomegosztó oldalak segítségével.

Általában úgy szoktam megcsinálni, hogy fúrok egy kis lyukat a kupakra, hogy azon keresztül spricceljen ki a kóla, úgy sokkal magasabbra megy (vagy oldalra spriccel, és beterít mindent...aki ott volt a tavaly szilveszteri előadáson a Csodák Palotájában, az tudja, miről van szó.)

Hagyományosan cukormentes kólát használnak. Egyes vélemények szerint csak azért, mert könnyebb feltakarítani, és nem ragad. Mások szerint azért, mert a cukormentesben amúgy is gyengébb a felületi feszültségi háló, és jobb a hatás.

Bevallom, még egyszer sem próbáltam a "cukrosat". Majd egyszer letesztelem.

Tény, hogy nem a mostani szertáros változat a legprofibb szökőkút, de az alapjelenség ott figyel egy rövid magyarázattal. Egy kis kiegészítésért érdemes megnézni még egy korábbi adást is a mazsolás lónyálról.

Vajon túlhangsúlyoztam, hogy odavagyok a kétfarkú kutyákért?

Olcsó bornak híg a leve - némi képzavarral élve. Viszont most bebizonyítom, hogy ez így is van. Az már más kérdés, hogy drága borral ugyanúgy meg lehet csinálni...

Van egy palack Merlot-m is, de azt szebb időkre tartogatom. Ehelyett inkább leugrottam a S**rba, és vettem négyszázért valami - fogalmazzunk úgy, - szerényebb minőségi kategóriát képviselő borászati terméket. Ahogy egy ismerősöm mondaná, "ide, vidékre, jó lesz ez is".

És hogy miért pont boros kísérlet? Hát, nem is tudom. Valahogy jött az ötlet. (Mondom ezt most, kaján vigyorral az arcomon.). Igaz, kicsit későbbre terveztem ezt a témát, sikerült már jobban is korábban, de azért jópofa - szerintem.

Kicsit bővebben, más stílusban, más borral a H₂SO₄ blogon olvashattok-nézhettek erről.

Ui.: A parafadugót csak jelképesen dobtam ki. Tulajdonképpen mindig félreteszem...

A langyos szénsavas-cukros löttyök nem oltják jól a szomjat. De most minket nem is ez érdekel.

Felemelkedik, úszik, lesüllyed. Felemelkedik, úszik, lesüllyed. Nagyjából így lehet összefoglalni a mai adást.


 

Elvileg bármilyen szénsavas üdítő jó hozzá. De jobban látszik, ha átlátszó.

Bár a következő Szertárig még négyet kell aludni, de aki nem bírja ki addig kísérletek nélkül, annak is van megoldás.

Egy kis szombati programajánló: A Múzeumok Éjszakáján nyitva lesz a Csodák Palotája is, Korán „Vákuumréteg” Péter barátommal meg a Millenáris Parkban, a Teátrum előtti szabadtéri színpadon fogunk ökörködni hajnalig (legalábbis zárásig). Úgy értem, tudományos előadásokat tartani.

Lehet jönni, minél több rendezvényre eljutni éjszaka, sok helyen sorba állni, na meg persze szórakozni.

A jó időről gondoskodunk. (Vagy nem.)