Hobbiból. Máshol is foglalkozom ismeretterjesztéssel, szeretném kipróbálni ezt a műfajt is.
Többnyire nem. Van egy véges számú fizikai meg kémiai jelenség, törvényszerűség. Lényegében mindenki, aki ismeretterjesztéssel foglalkozik, ezekből gazdálkodik. Nem valószínű, hogy van olyan, amit még soha senki nem csinált korábban. Legfeljebb eltérő a megközelítés és a „tálalás”.
Ki veszi fel az adásokat?
Én. Felteszem a kamerát az állványra, és hadd szóljon…
De, lehetne. De egyelőre ennyire van kapacitásom. Ez csak hobbi. Emellett azért dolgoznom is kell meg miegymás… =)
De, lehetne. Bár nem tudom, mi az, ami mindenki számára egyformán érdekes lehet. Javaslatokat, ötleteket mindig szívesen fogadok.
De, lehetne. De egyelőre ennyire telik (pénzemből, időmből, energiámból). Igyekszem javítgatni folyamatosan.
Miért van manapság olyan kevés ember, aki ilyennel (értsd: tudomány-népszerűsítéssel) foglalkozik?
Nincs kevés. Sőt, nagyon sokan foglalkoznak tudomány-népszerűsítéssel. Megkockáztatom, hogy többen, mint 20-30 éve! Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban, hogy az utóbbi évtizedekben – és ez már szinte frázis – jelentősen megnőtt a ránk zúduló információ mennyisége. Ezeregy tévécsatorna, internet, mindenféle rendezvények, satöbbi. Talán ezért érezni azt, mintha az ismeretterjesztés háttérbe szorult volna.
Fontos tényező lehet az is, hogy anno más képezte a technológia csúcsát. A világ rakétalázban élt, minden kamasznak az volt a legfőbb álma, hogy építsen egy rakétát, kijusson a világűrbe. Ráadásul kis barkácsolással el lehetett érni nagy dolgokat. Ma már kétlem, hogy sokakat lekötne egy tranzisztoros rádió; egy működő LCD képernyőt meg nehezebb lenne házilag összedobni.
Az űrkorszak hajnalán világszerte nagy sikerrel működtek az „Öveges professzorok” – bizony, sok-sok nemzetnek megvolt a maga nagy ismeretterjesztője (világszerte a legismertebb talán Mr. Wizard). Mindegyikükre jellemző volt, hogy az akkori használati tárgyakból vezették le a fizikát (kémiát) közérthetően, többnyire a képernyőn. Ma a tudomány-népszerűsítőknek számos olyan kihívással meg kell küzdeniük, amelyek a „nagy elődök” idejében fel sem merül(het)tek.
Be. Sőt, meg is köszönöm. Ha ismeretterjesztő oldalad van, szívesen viszonzom is a gesztust.
Az érdemi hozzászólásokat sosem törlöm, akkor sem, ha „lehúzó kritika”. Azzal viszont, hogy „ez gagyi volt” (és egyéb kifejezések), nem igazán tudok mit kezdeni. Ha valami nem tetszik, írd meg nyugodtan, de tedd hozzá, hogy mi nem tetszett konkrétan, illetve min változtatnál, hogy jobb legyen. Minden tanácsot, javaslatot elolvasok, mérlegelek, és lehetőségeimhez mérten alkalmazok. Vagy nem, ha nagyon nem értek egyet vele… =)
Ez tény. Nekem is tetszenek. Profi műsorok. Felkészült stábbal, költségvetéssel, szakértői gárdával a hátuk mögött. Nekem van egy kamerám óccsóér’ meg egy fehér falam háttérnek. Igyekszem ezekből kihozni a legtöbbet.
Egyrészt, magyarul kevés érhető el. (És mint tudjuk, a magyar netezők jelentős részének kimerül abban az idegennyelv-tudása, hogy „sex”, „porn”, „cumshot”.)
Másrészt, a legtöbb jelenségnél, kísérletnél nincs ott, hogy miért is van ez. Én sem szeretném egy akadémiai székfoglaló igényességével kidolgozni a magyarázatokat, de úgy érzem, hogy legalább egy-két mondatot illik mondani arról, hogy mi is az, amit láttunk. És így talán nem érkeznek olyan hozzászólások, mint sok – egyébként bámulatos – „youtube”-os videóhoz, hogy „á, ez biztos kamu vagy számítógépes trükk”.
Utolsó bejegyzések