Állítólag ez a jelenség unatkozó kollégisták ökörködése nyomán került elő a semmiből annak idején. Persze az sincs kizárva, hogy egy halálra ítélt még akkor is az utolsó vacsorája maradékát rágcsálta, amikor már a villamosszékben ült.

Apropó, mi a villamosszék kistestvére? Hát az elektromos kisülés.

Ennyi fárasztó poén után jöjjön a mai Szertár-adás. 

Ismét sikerült egy meglehetősen bonyolult jelenséghez piszkálnom. Sokat rágódtam, mennyi csúsztatás fér bele a magyarázatba, de aztán lenyugodtam, mert tudom, hogy úgyis közösen csiszoljuk majd kerekre a magyarázatot - ahogy általában ez lenni szokott.

Sok vagy kevés a kisülés?

Vegyük az A verziót, ami a videón is elhangzik (most ezt úgy mondtam, mintha tőlem független lenne, pedig igen, én mondtam ki a saját számmal). Kialakul egy halom apró üreg (a sejtközötti folyadék forrni kezd, gőzbuborékok jelennek meg, blabla) és ezeken keresztül jönnek létre a kisülések. Később ezek az üregek "összenyílnak", újak alakulnak, stb. Ezért is "égeti át" a drót az uborkát, ami végül lefittyen róla, hogy aztán viccesen rugózzon még párat.

A B verzió szerint olyan egetverően nagy teljesítményen kezd az uborka, hogy a benne lévő víz az egyik drót mellett robbanás-szerűen elforr, létrejön egy nagyobbacska buborék, kialakul egy ív, amely bentről vakító fénnyel világítja át az ubi törékeny kis testét. Aztán a további eseményekért lásd az A verziót.

Narancssárga?

Igen. Csak ennél többet nem tudtam kihozni a kamerából/fényekből. Szerintem a nátrium adja a színre a legésszerűbb magyarázatot. De volt külföldi szájenszgáj ismerősöm, aki szerint ez azért hülyeség, mert ugyanabból az üvegből vett uborkák van, hogy narancssárgán és van, hogy inkább fehéresen világítanak. Erre én mondtam, hogy biztos kihígult a felöntő lé. Erre ő mondta, hogy nem, mert nem. Erre én mondtam, hogy de, mert de. Erre ő…

Itt a vége. De melyik vége?

Érdekessége a kísérletnek, hogy az uborkának mindig csak az egyik vége világít (függetlenül attól, hogy váltakozó áramról van szó!) Több magyarázatot találtam erre a neten, kezdve attól, hogy „csak”, egészen olyan meggyőző számolásos levezetésekig, mint ez a pdf doksi (amely egyébként a sok-kevés kérdésnél a B verziót propagálja. Kezdek hinni neki teljes egészében.)

Zanzásítva: az uborka a drótra kötve semmiben nem különbözik egy DVD-játszótól, hajszárítótól vagy egy ütvefúrótól. Bizonyos teljesítményen dolgozik (P = U²/R, tehát teljesítmény egyenlő feszültségnégyzet per ellenállás). Ha mindkét dróton keresztül ugyanakkora ellenállásba ütközik az áram, akkor a teljesítmény egyenlő arányban oszlik meg közöttük. Persze tökegyforma nem lehet minden feltétel mindkét oldalon, így az ubi egyik végén picit jobban forr majd az ubilé. Mihelyt létrejön(nek) a buborék(ok), kialakul(nak) az ív(ek), majd teljesen felborulnak az ellenállás- és teljesítményviszonyok a két vég között. Innentől a nem világító vég hideg marad, a másik pedig forró.

Magyarul a folyamat egy ördögi kör, ha egyszer beindult, onnantól nincs megállás egészen az idők és az uborka végezetéig.

Na, ez volt a Szertár. Jöhetnek a szakértői vélemények.

Ne fogjátok vissza magatokat!